Mozgás Neked, Nekem (nem csak aerobik!) :)

Nem akartam emészthetetlenül hosszúra nyújtani a legutóbbi, aerobik koreográfiáról  szóló cikket, így viszont még néhány gondolattal kiegészítem.

Gyakran elhangzó kérdés, hogy miért nem lassít az oktató?

Ami fontos: minden aerobikórán az elsődleges cél az élettani hatások megvalósítása. Magyarul: aki bejön aerobikórára, az nagy valószínűséggel zsírt égetni, testsúlyt csökkenteni ill. karbantartani, esetleg állóképességet fejleszteni vagy formálódni szeretne. 

Ebből a szemszögből nézve tehát teljesen mindegy, hogy megtanulja-e valaki a koreográfiát óra végére, vagy sem, ha végig lépked és mozog. Viszont ha az oktató nekiáll lassítani (jártam évekkel ezelőtt olyan régivágású oktatónál, akinél szinte mindent így tanultunk meg), a résztvevők - HOPP! - egy csapásra megállnak, és nézik, mit csinál az elől álló. És nézik, és nézik. Pulzus leesik, mozgás megszakad. Majd csinálják a koreográfiát, ameddig (és ahogy) sikerült megtanulni. Nem arról beszélek, amikor az egész koreográfiából egy-egy nehezebb lépést ritkán így tanít az oktató, hanem arról, hogy ha sorozatosan ezt csinálnánk, akkor az óra nem érné el a célját. A cél ugyanis egy hagyományos zsírégető vagy step óránál - a látszat ellenére -  nem önmagában a koreográfia megtanulása! (az csupán élvezetesebbé és színesebbé teszi az órát).

Ezért tanítanak az oktatók úgy, hogy mindig egy-egy (vagy néhányszor ismétlődő) alaplépésből jön valami nehezebb. Akinek nem megy, az pedig maradhat az alapváltozatnál, és ugyanúgy dolgozik, mint a többiek. Mindenki folyamatosan mozog végig a 60 perc alatt.

Egy pörgős kis kori mellett nincs idő a napi történéseken és problémákon agyalni, jó értelemben véve teljesen elvonja az ember figyelmét azokról a dolgokról, amiken napközben töri a fejét. Ráadásul 2 hét múlva, 3 hét múlva, 2 hónap múlva, 3 hónap múlva sem fog beleunni, hiszen az oktató időről időre új koreográfiát hoz. Nincs unalom, minden óra egy kis kihívás, és újabb sikerélmény! 

Következik a harmadik rész... Jótanácsok. :)