Mozgás Neked, Nekem (nem csak aerobik!) :)

Mi is ez az egész?

Néhányan, fitnesz / sport / életmód témakörben blogoló lányok összefogtunk egy érdekes kísérlet megvalósítása végett: hogyan látja 7, egymáshoz nagyon közeli területen, de mégis különböző fókusszal blogoló lány ugyanazt a témát, melyet mindenki a saját hátterével, saját ízlése szerint, saját stílusában dolgozhatott fel.  Az eredmény - vagyis a 7 cikk - egy időben jelenik meg blogjainkon, szívből ajánlom tehát a többiek írásait is! (S aztán az ő blogjaikat is lehet menteni a kedvencek közé :)). 

A téma: Sport és párkapcsolat.

Akik írásaikkal részt vesznek még a projektben :)

• Lilakávé (Nők Mozgásban - A sportod, az utad, a párod)
• Szöszkeboszi (Pilates: Élet & Érzés - Sport és pár és kapcsolat)
• Zsuzsi (Egészségmorzsák Fred Yoong asztaláról - Sport és párkapcsolat)
• Kameo (DIetARY of Mrs. Bur - Mr. and Mrs. Bur exercise together)
• Timi (Nő a Tükörben - Mozgás a tükörben)
• Noémi (Mozgás! - Love Hurts)

Amikor Enikő megkeresett, hogy ha van kedvem, csatlakozzak a szinkronblog projektjükhöz a fenti témában, szinte rögtön tudtam, hogy írásomban az "elkényelmesedés" kérdéskör mentén fogom megragadni a témát. Talán kicsit nyers lesz, talán csak kegyetlenül őszinte. Mielőtt felháborodsz egy-egy bekezdésen, ne feledd: átlagemberekről, átlagos élethelyzetekről, átlagos életproblémákról szól. Ha mégis felháborodsz véletlenül, azért gondold át, nem vagy-e véletlenül Te is ilyen szempontból "átlagos". ;)
 
Jött Ő...
 
Hogyan is szerettünk bele először? Úgy kezdődött, hogy megláttuk egymást. A külső az első dolog, amit érzékelsz egy emberből. Önmagában nagyon kevés, de ahhoz a bizonyos szikrához mégiscsak kell.
 
Beteljesül a kapcsolat, mindenki boldog, majd következnek a hétköznapok és a kisebb-nagyobb nehézségek, konfliktusok. Közben csitul a kezdeti bizsergés is, természetes, hogy hosszú távon nem éghetünk úgy, mint a kezdeti időszakban. Hiszem, hogy még a legjobb kapcsolatok is hullámzó intenzitású érzelmekkel működnek, és hiszem, hogy egy életre szóló kapcsolat túlélésének záloga az, hogy újra és újra bele kell szeretni a másikba. 
 
Beleszeretni? Igen, vagyis... újra "meg kell látni" egymást. Újra álmodni Róla, újra kíváncsinak lenni Rá.
 
Csakhogy... hogyan lehetne hosszú évek után újra beleszeretni valakibe, aki fizikai síkon már semmilyen szinten nem mozgat meg? Vagy fordítva: hogyan szeret belém újra a partnerem, ha külsőleg nem tudom már felkelteni az érdeklődését? Bár nem "trendi" ezt hangsúlyozni, a szerelem érzése fizikai vonzalmon IS alapul (és még számos más tényezőn, a "tetszés-faktor" csak egy ezek közül, mégis elengedhetetlen). 
  
A külső nem csak adottság!
 
A fentiek fényében én azt gondolom, egy kiegyensúlyozott, hosszú távú párkapcsolatban feladatunk mindent megtenni azért, hogy fizikailag jól érezzük magunkat a bőrünkben, hogy örömmel nézzünk tükörbe. Természetesen soha nem lehet figyelmen kívül hagyni genetikai adottságainkat és aktuális élethelyzetünket, ezekhez képest kell törekedni az elérhető maximumra. Saját lehetőségeink szerint. 
 
Nyilvánvalóan lehetetlen úgy zsonglőrködni az idővel (főleg ha egy vagy több gyermek is van a családban), hogy a férfi minden esetben kockahasú adonisz, a nő pedig minden életszakaszában, minden hónapban, minden héten, minden nap egészségesen sovány, kecsesen kisportolt alkatú legyen.
 
Csakhogy az a bizonyos "saját lehetőség" gyakran sokkal többet engedne meg, mint amit az emberek többsége kihoz magából. Fokozatok mindig léteznek! Talán nem mindenki olyan szerencsés, mint én azzal, hogy legtöbbször hetente több alkalommal is eljutok sportolni, de azt hiszem, hogy heti akár 1 alkalom torna otthon, 1 alkalom házon kívüli edzés a legtöbb embernek már belefér(ne) az idejébe, ha igazán akarja, ha igazán keresi rá az alkalmat és a lehetőséget. Nem a tökéletes testhez (hiszen nem is ez a cél!), de nagyon sok előnyös változáshoz már ez is elvezetne. 
 
Jujj!!
 
Bennem például egyszerűen nem ébredne fizikai vonzalom olyasvalaki iránt, akinek hatalmas sörpocakja van, egyik kezében a sörösdoboz, másikban a távirányító, ölében pedig a pattogatott kukorica. Ha 10 éve ismerem, és egyébként fantasztikus humora, káprázatos intelligenciája van, akkor sem. Ettől még lehet fantasztikus ember, de nem vonzó, mint férfi. De ne legyek egyoldalú, hasonló történhet női oldalon is. A szobakerékpárból ruhafogas lesz, "nekem nincs rá időm" ("de barátokköztöt és 3 orvosos tévésorozatot követek hétről hétre"), az esti beszélgetést, közös világmegváltást felváltja a fagyi tejszínhabbal, egy tálka puding itt, egy túró rudi amott ("de csak csipegetek"), majd a csodadiéták.
 
Ha nincs a fizikai vonzalomnak szikrája sem, akkor a hálószoba falai egy idő után már nem tudnak miről mesélni, s ha így alakul, előbb-utóbb mindkét fél feszültté válik, ördögi körben találják magukat. Fizikai vonzalmat akkor lehet ébreszteni, ha van kisugárzás, kisugárzás pedig akkor van, ha összességében / általában elégedett vagyok azzal, amit a tükörben látok. 
 
Anyaként, apaként 
 
Az előző nézőponthoz kicsit lazábban kapcsolódnak a következő sorok, de édesanyaként nem hagyhatom ki ezt a gondolati szálat sem. ;)
 
Óriási öröm a párkapcsolatban egy kisbaba érkezése, de a sok új feladattal együtt jön az elképesztő és korábban nem tapasztalt szintű fáradtság. Szerencsére a legnehezebb időszak azért néhány hónap, de legalábbis egy év alatt végetér, a nehézségek, az energiahiány és a kialvatlanság csillapodnak valamelyest. Azonban egy kisgyermek ellátása, "terelgetése" így is közel 24 órás szolgálat, mely a relatív bezártság és a mindennapok monotóniája miatt szellemileg is strapás (amíg nem volt saját gyermekem, nem hittem volna, de tényleg így van. ;))
 
Számomra ebben az időszakban az egyetlen olyan elfoglaltság, mely "kivitt" a házból, amíg megnyugodhattam, amíg csak magamra figyelhettem, amikor az egész napi ügyelet után nem kellett kihegyezve figyelni minden másodpercben, az a sportra szánt idő volt. Nagyon hamar eljutottam oda, hogy ha mehettem sportolni, madarat lehetett fogatni velem, megnyugodva, feltöltődve értem haza, s ez aztán közvetetten mindenkinek jó volt. (Persze ahogy egyre komolyabbá vált nálam a dolog, egyre rövidült az idő, amit két edzés között ép ésszel kibírok :)) Ha pedig egyszercsak rá is talál az ember ARRA a bizonyos sportra, melyben valóban örömét leli (márpedig ilyen kell hogy létezzen, a mozgás ugyanis veleszületett igényünk - IGEN! MINDENKINEK!! :)), akkor nagyon gyorsan eljut erre a szintre.

(Tudjátok: nem csak az aerobik létezik! S ha keresztmetszetet is talál az ember a párjával, akár családi programmá is válhat a rendszeres mozgás).
 
Nem vagyok benne biztos, hogy a rendszeres sport nélkül maradt volna elég (lelki!)erőm arra, hogy a kapcsolatunkat ne csak a férjem, de én is életben tartsam. Más részről pedig fantasztikus érzés, hogy férjem minden nap azzal ébreszt, hogy tetszek neki - s ezt nagyon nagy részben a sportnak köszönhetem, amely már több, mint hobbi. :) 
 
Amiben biztos vagyok... 

 
Aki rendszeresen sportol, annak előbb-utóbb helyére kerül az önbizalma, a szó szoros értelemben kivirul, és jobban érzi magát a bőrében, újra szépnek (vagy napról napra szebbnek) látja magát a tükörben. S ha szépnek látod önmagad, azt a párod is észre kell hogy vegye. :)