|
Írta: Kriszti
|
|
2012. május 13. vasárnap, 22:54 |
|
A gondolat már régóta érlelődött, de most jutottam el oda, hogy időben és "logisztikailag" is megvalósíthatónak látom a felkészülést, és motivált is vagyok az ügyben. Itt van tehát az elhatározás: félmaratont kell futni ősszel!
Igenám, DE... avagy a suszter cipője...
- a félmaraton már nem az a táv, melyre hobbifutóként bármikor odaáll az ember "csak úgy": ez már egyértelműen tervszerű felkészülést igénylő kategória
- 3 hónapja született második kislányom, és bármennyire is próbáltam sportos kismama lenni, azért terhesség alatt (optimális hozzáállást és lelki érettséget feltételezve) az ember visszavesz, a végén (amikor már a konyha felsöprése is kihívás) majd szülés után közvetlenül pedig kényszerűen is lejjebb kell adni az elképzelésekből... Ez viszont (ezt előre lehetett látni persze) az alap aerob állóképességem brutális eséséhez vezetett.
  Kereken 16 hetem van a Nike Budapest Félmaratonig. Jelen pillanatban még nem vagyok biztos benne, hogy ez lesz A VERSENY, félmaratoni debütálásom színtere, elvégre ha jól tudom, több lehetőség is lesz ősszel félmaratont futni, de egy céldátumot ki kellett jelölni. Szeptember 9.
Számomra azért különösen izgalmas a projekt, mert - edzői végzettség ide vagy oda - még sosem dolgoztam pontos edzésterv alapján. Némi kutatás után több - kezdő, újrakezdő futóknak szóló - edzéstervet is találtam, érdekes különbség, hogy van köztük 8 és van 18 hetes is. 8 hét szerintem nagyon kevés, 18-hoz pedig már az én időm szűkös. :) Egy másik tényező, amit figyelembe fogok venni, az az, hogy más edzéseket is szeretnék végezni időközben. Nem maradhat el teljesen a Spinning, hiszen azt annyira szeretem :) másrészt szeretnék legalább heti egy alakformáló-erősítő jellegű edzésen is részt venni, melyek közül úgy tűnik, új felfedezettem, a TRX lesz a befutó. :) Ja, és itt a nyár, időnként szeretnék bicajozni menni, mert az nekem nagyon jó. :)
Jól látszik tehát, hogy "rám szabott" kész edzéstervet nem fogok találni, és talán nem is baj, még izgalmasabb így, hogy csak kiindulási alapnak használom őket, és egyébként maximálisan a saját tudásomat kell beletennem az ügybe.
Visszakanyarodva az előzőekhez (= állóképesség a béka khmm.... ülepe alatt :) )félmaratonon csak akkor gondolkodhatok, ha legalább egy mini-alapozást beiktatok. Ezt a részt - bízván abban, hogy mivel egyszer létezett egy jónak mondható aerob állóképességem, talán nem ásta a szervezetem olyan mélyre - egyelőre 4 hetesre tervezem , és a következőkből állna:
- tempós babakocsis gyaloglás, heti min. 4x, alkalmanként legalább 60 perc időtartamban (pulzuskontrolláltan, de gyaloglás közben azért nem fenyeget a veszély, hogy túllépek az alapozáshoz ideális zónahatárokon, _annyira_ azért nem vészes a helyzet :) )
- lassú futás pulzuskontrollal, heti 2x, melyből egy rövid, egy hosszú (általában a Margit-szigeten futok, egyelőre tehát Sziget-körben gondolkodok, 1 ill. 2 körben).
- az első 3 hét után 1 alkalom felmérés jellegű örömfutás, amikor - arra az egy alkalomra - kicsit elfelejtem a pulzusmérőt (és csak az eredmény utólagos értékelésére használom). Bár ez látszólag (hmm... nem csak látszólag...) :) kilóg az alapozó edzések köréből, kíváncsi vagyok, hogy milyen az a tempó, amit végig bírok 5 km-en, úgy, hogy még kellemesnek érzem, de nem fog vissza a pulzuskontroll ("ne menj ilyen magasra"). Azt gondolom, hogy - bármennyire is kakukktojás ez az eleme a tervemnek - tanulságos lesz. Mivel jó ideje már csak pulzusmérő órával végzek MINDEN kardioedzést, így futást is, fogalmam sincs, hogy egy kényelmesnek érzett, de mégis dinamikus tempó mennyire és hogyan terhelne. És szeretném tudni nagyon.
- intervallokról, résztávozásról, stb. egyelőre még szó sincsen, hiszen alapozni szeretnék. Így kissé egyhangú egyelőre az edzésterv, de ez nem véletlen. :)
Kész a naptár Excelben, a konkrét beosztást a családi logisztikához és lehetőségeinkhez, programjainkhoz igazítva írtam (tehát nem mindenhol csak edzéstudományi szempontok érvényesültek - kisgyerekek mellett az ember nem feltétlenül akkor edz, amikor szeretne, hanem amikor TUD). :) Egyelőre ez az elképzelés: (mellette van egy ugyanilyen szerkezetű táblázat "megvalósult" fejléccel is :) )
Ja, a "még valami" majdnem lemaradt: ezerrel készül az oldal új verziója, minden kevés kis szabaidőm, mely nem a családdal és/vagy edzéssel telik, azt az oldal megújítására szánom már néhány hete. Már csak két bosszantó hibától kell megszabadulni, néhány apróság, éééés jön az aerobikzóna 2.0 :)
|
|
Írta: Kriszti
|
|
2012. január 05. csütörtök, 21:28 |
|
Az alábbi cikk Jennifer Sage korábbi Spinning mesteroktató, jelenleg is aktív indoor cycling edző és kerékpáros sportoló blogján jelent meg 2011. november 28-án. A fordítás Kocsis Dézi kolléganőm munkája, melyben én kisebb pontosításokat eszközöltem néhány helyen. Hagyományos betűtípussal találhatóak az én bevezetőm, megjegyzéseim, hozzáfűznivalóim, a dőlt betűvel írottak pedig az eredeti cikk ill. annak magyarra fordított változata.
A fitnesztermi kerékpáros óráknak több irányzata is létezik, ezek közül számos órát tekerés közben végzett felsőtest gyakorlatokkal (és olykor nem felsőtestet célzó, de ettől még potenciálisan veszélyes elemekkel) “színesítenek” az oktatók. A hétköznapi vendég (főleg, ha nem ismeri az egyéb “kerékpárközelibb” irányzatokat) általában kedveli ezeket az órákat, mivel azt látja, hogy itt kemény munka van, itt minden órán kicsit meghalunk, hát akkor az csak jó lehet. Az igazság viszont az, hogy ezen edzések többsége se nem hatékony, se nem biztonságos – sem a felsőtest erősítése, sem a kardio edzésmunka szempontjából.
Terjedelmi okok miatt a fordítást 4 részben jelenítem meg az oldalon, itt olvasható az 1., illetve a 2. rész, hamarosan következik a 4. (befejező) rész.
A kerékpározás biomechanikája
Lehet, hogy nem is tudatosult bennünk, de a kerékpározás az a sport, amelyet a világon talán a legrégebben tanulmányoznak bármely más sportág közül. A futópadokat csak az 1950-es években találták fel, tehát a futás közbeni mozgáselemzés évtizedekkel az után vált csak lehetővé, hogy a kerékpár ergométerek már lehetővé tették a pedálozás közbeni biomechanikai elemzést. Az első ergométert 1896-ban fejlesztette ki Elisée Bouny, aki így a versenyzők teljesítményét számszerűsíteni tudta. Ehhez Bouny egy hétköznapi kerékpárt megemelt és mechanikus féket alkalmazott azon. Azóta több ezer vizsgálatot végeztek kerékpár ergométerek segítségével, melyek célja a teljesítmény, a pedálcsapás ereje, az erőkifejtés szöge, a hatékonyság, valamint a teljesítmény szempontjából legkedvezőbb testhelyzet elemzése volt.
Ennek a kiterjedt tesztelésnek köszönhetően a testmozgás kutatók és edzők világszerte TUDJÁK, mi a helyes és mi a helytelen hajtási technika. Ez nem találgatás, kétségbe vonható tény, vagy további vita tárgya. Persze máig is vannak kisebb trükkök a testhelyzet és a technika kérdéskörében, amelyekkel vitatkozni lehet a versenyszerű kerékpározás vagy a triatlon elit szintjén, de összességében vitathatatlan, hogy mi számít jó – és mi helytelen – kerékpározási technikának.
A teremkerékpáros iparág számára (melynek fontos célcsoportját képezik olyan emberek is, akik a szabadban nem, csak a négy fal között kerékpároznak vagy nem tekintik magukat „kerékpárosnak”) ez a következőt kell hogy jelentse: ha egy, a kerékpáron végzett tevékenység (legyen szó teremkerékpározásról vagy szabadban kerekezésről), nem biztonságos vagy hatástalan egy kerékpáros számára, akkor az ugyanúgy nem biztonságos vagy hatástalan bárki számára, aki kerékpáron végez edzést, még akkor is, ha azóta nem ült bringán, hogy a háromkerekű biciklijét kinőtte. A biomechanika és a fizika törvényei nem különböznek aszerint, hogy kerékpárosra vagy nem kerékpárosra vonatkoztatjuk őket. Sőt még az a tény sem változtat rajtuk, hogy szabadban végzett kerékpározásról teremkerékpározásra váltunk! Igen, van pár dolog, ami különbözik attól függően, hogy szabadonfutó kültéri kerékpárról vagy beltéri fix lendkerekes gépről van szó (utóbbi például hatással lesz arra, hogy milyen gyorsan kell tekerned). De a mód, ahogy a kerékpárt hajtod, ugyanaz. A teremkerékpáros oktatóktól hallott gyakori kijelentés, mely szerint vendégeik „nem kerékpárosok”, azaz figyelmen kívül hagyhatják a kerékpározás alapelveit, nagyon helytelen. A biomechanika az biomechanika – nem számít, ha soha nem tekertél a szabadban, a szabályok attól még ugyanúgy vonatkoznak rád is!
|
|
|
Írta: Kriszti
|
|
2011. december 11. vasárnap, 21:20 |
|
Ismét egy hetekkel ezelőtti élmény, csúnyán elmaradtam a beszámolóval, de ami késik, nem múlik. :)
A "port de bras" egy viszonylag újkeletű mozgásforma, melyet aerobiktermek órarendjében fedezhetsz fel - egyelőre még nem túl sok - de remélhetőleg hosszú távon egyre több - helyen. Tipikusan chillout jellegű (de legalábbis nem a tipikus, kereskedelmi rádiókból ömlő) zenére végzett gyakorlatok, finom, egymásba átmenő mozdulatokkal, relatíve kevesebb láb - , cserébe hatványozott mennyiségű karmunkával. Kicsit hasonlít a balettre (tulajdonképpen a neve is innen ered, s a gyökerei innen származnak), de szándékosan nem szeretném ezt az oldalát hangsúlyozni, ugyanis az égvilágon semmilyen balettos előképzettség (sem balettos alkat) nem szükséges ahhoz, hogy részt vegyél egy ilyen órán. Ráadásul mi sem áll távolabb tőlem, mint hogy bárkit is elijesszek a port de bras-tól. :)
Vissza is kanyarodok inkább a címhez, miért is tetszik nekem ez a mozgásforma? (a felsorolásom nem jelent prioritási szempontokat!)

1. talán ezt lesz a legnehezebb megfogalmaznom: az egész azt a benyomást keltette bennem, hogy ez egy nagyon is modern mozgásforma... Mit értek az alatt, hogy modern? Egyrészt (fizikai oldalról nézve) kifejezetten preventív, másrészt (mentális oldalról) klasszikus "body-and-mind" óra, lehetővé teszi, hogy teljesen kikapcsoljon és ellazuljon az ember.
2. kiválóan átmozgatja a hátat, gerincet (az ülő életmód, vagy akár rendszeres mozgás mellett is végzett napi szintű ülőmunka negatív hatásairól biztosan hallottatok)
3. tökéletes regeneráló mozgás egy-egy keményebb edzésnap másnapjára, stb., vagy ahhoz, hogy a szinte teljesen nulláról állóképességi alapokat építsünk (pl. akár túlsúllyal küzdve, ízületkímélő módon, bármiféle mozgásmúlt nélkül, stb).
4. kismamatorna mellett / helyett ;) Második babánkat várom, így várandós szemmel is megtapasztalhattam, hogy jó-e ez nekem: a rázkódástól el vagyok tanácsolva, nos, port de bras órán semmi vész! (itt aztán nincs ugribugri) :) Ami már nem esik jól, az a hajolgatás, ebből szerencsére nagyon kevés volt a koreográfiában, és ahol volt is, simán meg lehetett másképp oldani (kisebb mozdulatok, kisebb belehajlás).
5. kiváló mozgáskoordináció-fejlesztő, annak ellenére, hogy lábmunka nagyon kevés van benne (persze nem is feltétlenül szükséges feltétele a lábmunka a mozgáskoordináció fejlesztésének... illetve éppen ez az óra jó példa arra, hogy mennyire kevés is elég belőle :)). Ebből a szempontból azt éreztem, hogy nem állít lehetetlen kihívás elé, mert látni benne, hogy "na, ha erre rendszeresen járnék, akkor ez 3 hét múlva szuperül menne" :) ugyanakkor rámutat arra, hogy "kívülről ez mennyire egyszerűnek tűnik, és mégsem annyira az..." - és én az ilyen csalóka mozgásformákat kedvelni szoktam.
6. teret ad (vagy legalábbis akinél én voltam oktató, teret adott - és nagyon rendben is volt ez így) az egyéni lehetőségeknek / választásoknak, anélkül, hogy ez az edzéshatás kárára menne, sőt, biztatott is rájuk: "nem baj, ha másfelé lendül a kezed", "addig hajolj bele, ameddig jólesik", stb. Szeretjük az ilyet. :)
7. mind edzésintenzitásban, mind kivitelezésben rengeteg lehetőség van benne: értsd: sokat lehet fejlődni, idővel szebben, még szebben, egyre olajozottabb mozdulatokkal csinálni. Intenzitás szempontjából pedig magasabbra emelésekben, jobban-szebben kivezetett mozdulatokban, stb. bőven-bőven van pulzusemelési lehetőség, akinek arra van szüksége. :)
Hajrá Csajok, port de bras-ra ra fel, próbáljátok ki! :))
|
|
Írta: Kriszti
|
|
2011. április 09. szombat, 20:47 |
Régóta adós vagyok - hogy kinek is, az jó kérdés... az olvasóimnak? ha vannak még... :)) a blogomnak? magamnak? - egy, a Pilatesről szóló írással, ugyanis még januárban kipróbáltam. Nem ám akárhogy, csak úgy beesve az első utamba eső Pilates-órára, hanem egy kifejezetten kezdő Pilatesezőknek szóló 4 alkalmas "órasorozat" formájában Enikőnél. Introductory course, mondaná a művelt francia. :)
Kíváncsi voltam, egyrészt mivel Enikővel addigra már elég sokat beszélgettünk fitnessről, sportról, másfelől szeretem szélesíteni a látókörömet, harmadrészt állítólag Madonna is jár Pilates órákra, és milyen jó formában van még mindig. Naugye. :)
Szimpatikusnak tartok minden olyan mozgásformát, amely letisztult, egyszerű, természetes mozgáselemeket végeztetve ráébreszti az embert arra, hogy "hoppá! ez nem is olyan egyszerű!" és "hoppá! pedig még súly sincs a kezemben!" valamint arra, hogy mennyire is szükség van plusz mozgásra egy mai, átlagos életforma mellett. Továbbá arra, hogy ha mozog is valaki, nem minden a futás, az ellipszistréner és a bringa.
Szimpatikusnak tartom továbbá azokat az edzőket, akik felhívják a fitneszelni vágyó nagyközönség figyelmét az alapoktól való építkezés fontosságára (lásd: előző előtti bekezdés), illetve egyéb (khmm...) szempontokat is félretéve lehetőség szerint csak olyan létszámú csoportot oktatnak egy időben, amelynél tudják, hogy minden résztvevőre kellő figyelmet tudnak szánni.
Minden adott volt tehát a Pilates kipróbálásához.
Ha konyhanyelven szeretném megfogalmazni a Pilates mibenlétét, akkor egy nyújtó-erősítő jellegű tornáról van szó, ahol nem elég pusztán a gyakorlatok precíz végrehajtására figyelni, szempont még a megfelelő ütemű és időzítésű kilégzés és belégzés is. Ez utóbbi evidenciának tűnhet, de érdemes belegondolni, hogy sokan még egy kardioedzés során sem figyelnek a légzésükre (ahol pedig relatíve nagy igénybevételnek van kitéve a szív és a légzőrendszer), nem hogy egy alacsonyabb intenzitású mozgásforma alatt. (A légzésre persze a Pilatesben nem csak, illetve nem főleg emiatt kell figyelni, az izom összehúzódó illetve elernyedő munkáját hangoljuk össze a ki- illetve belégzésekkel). A Pilates egy nyugis mozgásforma, nem érünk el vele jelentős pulzusszámemelkedést, messze nem is ez a célja. Sokkal inkább a mélyizomzat erősítése, a megrövidülésre hajlamos izmok nyújtása, a testtudat javítása, a gerincünk állapotának optimalizálása, az ideg - izom kapcsolatok és mozgáskoordináció finomítása. Csupa nagyon hasznos dolog!
Fitneszterminátoroknak üzenem: a Pilates nem könnyű!!
Kezdőknek üzenem: ha jó edzőhöz kerültök, a gyakorlatok döntő többségénél kaptok választási lehetőséget, hogy a saját szinteteknek, aktuális képességeiteknek megfelelően dolgozzhassatok.
 Az én kedvencem a lábkörzős gyakorlat volt, pontosabban nem biztos, hogy kedvencem, a mumusom viszont mindenképpen: rá kellett döbbennem, hogy az én lábam sokszögeket köröz, bocsánat, rajzol (mert ha körözne, akkor nem lett volna probléma). :) Másrészt edzői visszajelzés szerint időnként hajlamos voltam túl gyorsan dolgozni, amivel az volt csak a baj, hogy túlságosan is megkönnyítettem magamnak egyes gyakorlatokat. :) /Mentségemre legyen mondva, hogy aki aerobikhoz szokott, az a zenéhez igazítja a tempót, ezen az órán pedig nem zenére dolgoztunk (persze ez nem is volt ezúttal cél), illetve inkább csak kellemes hangulati aláfestésként szólt a CD/.
Kiknek ajánlanám a Pilatest?
1. bárkinek, aki szeretne végre elkezdeni mozogni, de fél a csoportos óráktól ("jajjmitszólnak", "jajjazaerobiknemmegy"), fél attól, hogy vajon bírni fogja-e a tempót?
2. bárkinek, aki rendszeresen mozog, de eddig nem iktatott be nyújtó, relaxáló jellegű mozgásformákat (neki üzenem, hogy irgumburgum)
3. bárkinek, akit a ma szokványos életmód mellett egyszerűen kezd utolérni az ittfáj-ottfáj érzés...
Szigorúan csak "kinek a pap, kinek a paplan"-jellegű személyes vélemény: a hasonló jellegű mozgásformák közül nekem jobban tetszik a BodyArt. Persze ez utóbbi is erősen támaszkodik a Pilates-re, de valahogy számomra - ugyanolyan tudatos odafigyelés és kontroll mellett is - nagyobb kihívást, több felfrissülést jelent egy-egy BodyArt óra, és aerobikedzői végzettséggel a zsebemben szimpatikus az órák struktúráltsága, az a fajta finom ív, ahogy egymásba mennek át a gyakorlatok. De ez tényleg csak az én "bogaram".
Tehát, kedves Pilates: eljegyzésig, házasságig nem fogunk jutni, de maradjunk barátok! :) Igazán! Tényleg! :)
|
|